Várhely

A 483 m magas gerincen álló, 37,4 katasztrális hold kiterjedésű soproni Várhely fából és földből emelt Hallstatt kori sáncvára a keleti Hallstatt kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. 1932-ig több ásatás történt a földvárban és a mellette elterülő halomsírokból álló temető területén.

Európa szerte híresek a szakemberek körében a Burgstall alakos urnái. A 131. számú halomsírt régészeti bemutatóhelyként a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. rekonstruálta a korábban itt ásató MTA Régészeti Intézet, majd a Scarbantia Régészeti Park Alapítvány szakmai közreműködésével. 2005 óta minden évben a Várhelyen kerül megrendezésre a Kelta ünnep, amelynek célja az ősi hagyományok felelevenítése és megőrzése az utókor számára.

A kora vaskorban, az i. e. 7. században a Várhelyen élők a hegytetőn lévő telepüket sánccal vették körbe. A magaslatot körbevevő kettős, néhol hármas fősánc Hallstatt-korabeli, a délnyugati kettős elősánc és a fősánc által határolt területet kettéválasztó középső sánc kelta korabeli. A földből és fából épített vár egy 900 m hosszú és 350 m széles területet foglal el, a fősánc által határolt terület mintegy 21,5 ha (azaz 215 000 m2) nagyságú.

Az földvár belső területén a kelták jelentős átépítéseket végeztek a késő vaskorban, ennek nyomát őrzik a belső sáncok. A főkapu közelében egy szögletes, földbe mélyített korai vaskori házat is feltárt a kutatás. Az erődítményhez déli irányból körülbelül 200 kisebb-nagyobb halomsír csatlakozik egy alacsonyabban fekvő domboldalon, a telephez vezető mai út két oldalán.

A Várhelyen található Hallstatt kori sáncvár a keleti Hallstatt kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. Az itteni feltárásokat 1887-ben Bella Lajos, a soproni reáliskola (a mai Széchenyi István Gimnázium) tanára kezdte meg. 1932-ig több ásatás történt a földvárban és a mellette elterülő halomsírokból álló temető területén. Az ásatások 1971–1978 között Patek Erzsébet vezetésével folytatódtak.

A Várhelyen előkerült leletek (elsősorban az alakos urnák) nemzetközi szinten is jelentősek. A település i. e. 750–600 közötti időszakának rétegeiből rozs- és búzaszemek valamint a tenyészett állatok: sertés, szarvasmarha, juh, kecske, ló és kutya csontjai kerültek elő. A vadászott állatok közül a gímszarvas, vaddisznó és őz csontjait találták meg. Az 1970-es években feltárt halomsírok egyikét a talált leletek másolatával berendezve megtekinthetővé tették.

Bella Lajos tiszteletére a soproni múzeumbarátok 1957-ben emlékművet állítottak az egykori ásatások helyszínén. Az emlékművet Szakál Ernő soproni szobrászművész tervezte, tetején az ásatások során előkerült urna öntöttvasból készült másolata áll. Az emlékművet 2001-ben a Széchenyi István Gimnázium felújította.

A hegytetőn álló Várhely-kilátó, illetve az ásatási helyszíneken kialakított archeológiai park miatt a Várhely kedvelt túracélpont. Gyalog több irányból is megközelíthető a jól kiépített, jelzett turistautakon. A Bella-emlékmű közelében esőbeálló és pihenőpadok is találhatók. 2005 óta minden évben a Várhelyen kerül megrendezésre a „Kelta ünnep”.

A Várhelyen álló első kilátó 1885-ben közadakozásból épült. Az időjárás miatt 1896-ban már javításra szorult, de csak 1909-ben építették újjá. A második kilátó sem volt hosszú életű, 1929-ben újat kellett építeni, ez 1979-ig állt. A jelenlegi kilátót Somfalvi György tervezte, és 1981-ben adták át. Sajnos 2007-re ez is életveszélyessé vált, le kellett zárni, de 2009-ben a felújították, így újra használható.]

A Várhely-kilátó adottságai kiválóak, s talán ebből nyílik a legszebb kilátás a Sopront övező erdőségekre és településekre, valamint a szomszédos ausztriai tájakra. Jó a kilátás Sopronra és a Soproni-hegységre, Kismartonra (Eisenstadt), a Fertőre és a közeli ausztriai hegyekre (Rozália-hegység, Schneeberg, Hohe Wand). Tiszta időben Pozsony és mögötte a Kis-Kárpátok vonulati is látszanak.